Parti [Á2]

   Január 11. 02:07
Azért álmodtam, mert ma elég korán feküdtem le. Sikerült 2 órakor az "álom fázisba" érnem. Remek.
   Ez az álom egy partiról szólt. Mintha megálmodtam volna, mit tennék ha most nem aludnék. Úgy kezdődött, hogy egy nagy épületet látok amiből a parti világítások sűrűn villogtak kifelé. Én lassan mentem az épület felé. Közben minden történt velem. De tényleg. Minden. Mentem lassan, és egyszer megállított Lucky Blue Smith (jó kis álom mi?). Úgy beszéltem hozzám mintha a legjobb barátom lenne. Elkezdett mesélni MAGYARUL egy állatkertben történt dologról, és hogy valami hapsi verekedett egy másikkal. Egy állatkertben gyerekek között. Teljesen fel volt háborodva, hogy igazán visszafoghatták volna magukat meg minden. Helyeseltem mintha érteném. Még most sem tudok rájönni mi volt a légyege a sztorinak. Szóval jött velem, lassan mentünk a parti felé. Hopp, hirtelen egy szürke ember termett elém, mint az előző álmomból. Mi van velem? És legfőképp, mi van a szürke emberekkel? Megőrültem? Na mindegy. Ez a szürke ember most sem volt egy örömteli, vidám és szimpatikus személy. Elém állt, mint valami horrorfilmben és lassan esett össze. Aztán eltűnt, mint az Óz a nagy varázslóban a boszorka mikor vizet fröcskölnek rá. Hagyjuk. Szóval összeesett, és én mint aki jól végezte dolgát átléptem rajta. Csak az a legfurább ebben, hogy nem tudom férfi volt e vagy nő. Lépjünk tovább. Mentünk közelebb az épülethez. Egyszer csak egy lövést lehetett hallani a buli felől. Egy rövid időre néma csend lett, majd mindenki el kezdett pánikolni. Én meg valami rosszat éreztem, így tovább mentem az épület felé. Lucky már sehol nem volt. Mentem beljebb, és valami olyat éreztem ami nagyon rossz volt. Mintha olyasvalakit lőttek volna le, akit én ismerek. Szóval szembe a tömeggel küzdtem, és végül az épületben voltam. Na de akkor jött a java. Először azt sem tudtam hova menjek, mert amikor beléptem, csak egy nagy rétet láttam. Beléptem egy épületben, és egy rétet láttam, igen. Mintha nem is lepődtem volna meg, elkezdtem gondolkodni, hogy, merre, hova, miért. És valami teljesen érthetetlen logika alapján próbáltam megkeresni a lelőtt embert. Valami olyasmi lehetett, hogyha lelőttek valakit, akkor ... Már én sem tudom, annyira nagy hülyeség volt. Szóval ezt a jó kis logikát követve, megtaláltam a lelőtt embert. A testvérem volt az. Igen. Aki nem létezik. Ő is olyan mint a szürke, nemtelen ember. Most tisztán láttam az arcát, de nem ismertem fel. Még soha, de tényleg, soha nem találkoztam ilyen emberrel. Egy lány volt, nagyon szép. De lelőtték. Én oda guggoltam hozzá, és beszéltem vele. Ő ilyeneket mondott nekem: Nehéz volt megtalálni? Most gyors voltál. Sajnos többet nem lehetsz az. Köszönöm ezt a rövid időt is.
És azzal elment. Meghalt. De most tényleg, ez meg mi a fene??? Mi bajom van nekem? Miért álmodok ilyet? Semmi ok nincs rá, hiszen teljesen jó életem van, és nem tudom hogy teljesen jónak számítana az a dolog, hogy arról álmodok, hogy a nem létező nővéremet megölik egy partiban. Talán a krimik. Meg a sok mostani sorozat. De ha már erről van szó, Jonathan igazán benne lehetne többször az álmaimban.
Na, igazából még nincs vége. Meg akartam keresni a gyilkost, és őt is egy érthetetlen, viszont az álomban zseniálisnak tűnő logika alapján próbáltam megkeresni. És ez az értelmetlen logika már megint bevált. Lehetnék valami álombeli nyomozó. Álomnyomozó. Sirály.
Megtaláltam, a testvérem gyilkosát, ő egy szürke szobában volt (nem tudom hogy én hogyan kerültem oda)  és amúgy egy nyüzüge, nyomi gyerek volt, aki eléggé emlékeztetett az egyik osztálytársamra. A fegyver nem volt nála, ő fekete ruhában volt, és én csak ránéztem, döbbentem egyet, és elkezdtem nevetni. Nevetni.

Tanulság az álomból: Én egy roncs lettem agyilag. Most megyek felírom egy cetlire, hogy szerezzek időpontot pszichiáterhez reggel. Most 02:29 van.