Jó szándék [Á1]

   Január 1. 05:32
   Alig látok valamit, még egy kis idő kell míg legalább azt látom amit írok.
Na szóval:
Szép nyári nap volt. Egy tipikus dolog történt: reggel álltam kint a ház előtt. Igazából nem úgy nézett ki mint az ÉN házam, de a más kinézete ellenére, úgy éreztem, hogy az enyém. Valami félelem volt bennem, de csak álltam a ház előtt, és néztem ahogy mások sietve, nagyon elfoglaltan mennek ide oda előttem. Az utca túloldala egyszer csak sokkal távolabb került, és ott állt egy kisfiú. Szépen mosolygott, kitűnt a mellette lévő tömegből ami oda került. Ő mintha színesebb lett volna, mint a többi ember. Körülötte szürke, felnőttek voltak, akik csak olyan dolgokat hordtak magukon, amik minden személyeset eltakartak. Nem lehetett látni az arcukat, a nők általában kalapot hordtak a férfiakon szemüveg vagy csukja volt. Szóval ott állt a kisfiú, és színesen felém nézett és mosolygott. Az utca azon oldala amelyen én álltam, színes volt, olyan színes mint a fiú. Úgy éreztem egy színes fiúnak színes helyen kell lennie. Nekiláttam, át akartam menni az úton. Ahogy mentem közelebb a fiúhoz az út nemhogy hosszabb, de meredekebb is lett. Meg kellett küzdeni azért, hogy végre át tudjam hozni őt. Végül átkerült, a színes oldalra, az én oldalamra. Megkérdeztem hogyan hívják. Azt mondta Jonathan Morgan. Igen ... az egyik kedvenc sorozatom kedvenc szereplőjének a neve. Mindegy. Jon nagyon aranyos volt eleinte. Úgy éreztem mellette sok nap elment, és szinte én neveltem, de napról napra egyre szürkébb lett, hasonlóvá vált mint a túloldali emberek. Egyre szomorúbb, makacsabb, és végül gonoszabb lett. Egy olyan jelenetet is láttam, amelyben a testvéremet üti meg. Mivel valóságban nincs testvérem, nem tudom honnan tudhattam milyen az érzés, hogy valakinek a testvére vagy. Ráadásul nem is tudom hogyan nézett ki, mintha nem is találkoztam volna ilyen emberrel. A lényeg, hogy megütötte, ami nem esett jól. Úgy döntöttem, hogy jobb neki ha vissza kerül oda ahonnan jött. Nehéz volt ezt tenni, de megtettem. Sírva próbáltam átvinni őt a túloldalra. Ő ellenkezett de úgy tűnt most az út nem állított semmiféle akadályt, vagy nehezítést. Csaj Jonnal kellett megküzdenem. Nagy nehezen átlöktem őt a túloldalra, sírva, és arra lettem figyelmes, hogy fokozatosan színesebbé válik. A szomorúság és ördögiség lassan vidámsággá és kedvességgé alakul át. Mintha haza ért volna. Ezután szintén azt éreztem mintha sok idő eltelt volna. Jon is egészen megnőtt, tini lett belőle. Ahogy telt az idő, a túloldal színesebb lett, és én egyre inkább csak azt néztem. Aztán lenéztem, a karjaimat megláttam, teljesen szürkék voltak, fekete ing volt rajtam, és ekkor hátra néztem. Mintha fekete fehér filmbe csöppentem volna. Megláttam, hogy a gyönyörű ház mögöttem színtelen tűzben ég. Ekkor annyira megijedtem hogy felsikítottam. És így ébredtem, ijedten, könnyes szemekkel. Most 05:48 van.

Következtetés az álomból: Nem biztos, hogy jó szándékú cselekedettel jót teszünk. Mindenütt jó, de a legjobb otthon. Meg az ágyban. Tűzük vissza.