Nem létezek [Á3]

   Január 21. 6:45

Ettöl az álomtól igen láthatatlannak éreztem magam. Az erdöben sétáltam egy fiúval akit kivételesen Jonathan Morgannek hívtak. *o* Nem úgy nézett ki mint a sorozatbeli karakter, de annyit mondok, hogy nem nézett ki csúnyábban. Szökés barna hajú volt, kék gyönyörü szemek, magas volt. És helyes kmhmkhmhk. Na szóval mentünk mendegéltünk, és feszültnek éreztem magam. Mintha össze vesztünk volna. Valami olyan rémlik, hogy hazafelé mehettünk. Nem olyan volt mint az én életem, inkább olyan mint pár évszázaddal ezelött. Munkából mentek haza a gyerekek az erdöben, és ezt sokkal szabadabbnak tudtam ezt elképzelni. Aztán hazaértünk. Egy csúnya asszony volt ott, aki goromba is volt, de még mennyire! Ráförmedt Jonra, valami olyat mondott, hogy hogyan merészel behozni egy ilyen ágrólszakadt, csúnya lányt. Jon csak nézte az asszonyt egy ideig, és azt mondta, neki: De hiszen mama, ö a lányod. Az én testvérem. Együtt élünk mióta élünk.
Én is akkorát döbbentem a kijelentésen mint az ... anyám?
   Késöbb beszéltem Jonnal, és elmondtam neki, hogy én nem emlékszem erre az asszonyra, és hogy rá emlékszem de nem tudtam, hogy a testvérem. Jon gondterhelt arccal rám néz, és megkérdezi:
  - Mi a legelsö amire emlékszel?
  - Hát, amikor az erdöben sétáltunk. Valamiért mérgesek voltunk egymásra.
Jon majd összeesett. Én nem értettem.
  - De hiszen az két órával ezelött volt! Nem emlékszel másra?
  - De ... az erdö rémlik. Viszont hogy valaha jártam ott az nem rémlik.
   Aztán ugrott a jelenet egyet. Én kukucskáltam mikor Jon lement az asszonyhoz elmondani neki, hogy nem emlékezek semmire.
  - Anna azt mondta, hogy csak onnantól emlékszik a dolgokra, mikor mi az erdöben voltunk. Ma. Két és fél órával ezelött.
Az asszony megint értetlenül nézett.
  - De hiszen ki a fene az az Anna?
  - Mama, Anna a lányod! Miért felejted el? Ö is beteg lett! Nem emlékszik semmire, mit lehetne tenni ilyenkor? - és sírva fakadt - Elfelejti a nagyszerü dolgokat amiket együtt csináltunk! Elfelejti mind azt mit érte tettem! Mit ér minden ilyen dolog, ha elfelejti?
  - Tudtam én, hogy az egész család ilyen lesz. Kattantak vagyunk, a testvéred is elfelejt mindent, neked meg képzeletbeli barátaid vannak. Nöj fel fiacskám, hiszen te már kis híján felnött vagy!
  - De Annával, a testvéremmel mi lesz?
  - Nem tudom ki ez az Anna, de neked egy valódi testvéred van: David. Aki épp most felejt el téged. De te nem felejtesz. Te csak képzelödsz. Itt az ideje, hogy ezt az Annát is kiverd a fejedböl. Végül is meg is utálhatnád, és nem képzelödnél róla többet - nevetett egyet boszorkányosan.
   Ekkor ijedten lenéztem a karjaimra, és a lábaimra, és nem voltak ott. Éreztem öket de semmim nem volt. Sikítottam egyet, amire senki nem figyelt fel. Tovább sikítottam, de egyre gyengébben. Utána már semmi eröm nem volt, és úgy döntöttem, felébredek.

Tanulság az álomból: Kár hogy csak vicceltem az elözö álomnál arról, hogy idöpontot kéne kérnem ... Most 7:03 van.