2016. június 30., csütörtök

Kész káosz [Á6]

Február 7. 9:06

   Na, hétvége miatt megdöntöttem a rekordot: a legkésöbbi álomjegyzetét. Legalább ennek örülni tudok, mert az álom amit álmodtam ... Inkább mesélem.
   Felébredtem. Mintha nem történt volna semmi különös. Mintha az lett volna a valóság. Én el is hittem, de mikor rájöttem, hogy ... Most miröl is beszélek? Álomról. Arról kéne. Istenem annyira szar volt! Na kezdjük:
   Felébredtem, és kimentem a konyhába. Csináltam a reggelimet, amit nem értek miért nem kakaó, paradicsom és szezámmagos zsömle volt. Én mindig azt eszek reggelire! Nem érdekelnek az efajta vélemények: Fúúúj te hogy bírsz ilyen sok paradicsomot megenni reggel? Öhm, kettöt? A kettö nem sok, a kettö az kettö.
   Nem csak az álmom volt értelmetlenség, már én is csak egy értelmetlenség vagyok. Egy szó, ami így hangzik: értelmetlenség.
........... Szóval ott tartottunk hogy kimentem a konyhába ahol nem kakaót, paradicsomot és szezámmagos zsömlét ettem, hanem nutellát, nutellával és nutellás kenyérrel. Nájsz. Ezután jött az hogy ... Ja, hogy bejött a konyhába egy Jonatán nevü fiú. Jonathan. Jonatán. Jonathan. Jonatán. Vágod ugye? Na, odaült mellém, és el kezdett mérgelödni azon, hogy volt két hapsi az állatkertben, és hogy verekedtek stb, stb. Ne kelljen leírnom újra, mert már írtam rengetek hülyeséget a jegyzet elejére ... Na mindegy. A másik dolog meg. Hé! A mérgelödés nem a te szereped, Jonathan Magyar Verzióban! Ez Lucky része, nem is tudom mit akarsz!
   Szóóóval én elkezdtem nyugtatni, hogy biztos már kibékültek, nyugi senkinek semmi baja nem lett. Ilyen totál aranyos arccal rám nézett, én meg megöleltem, erre ö felkapott és elvitt valahova. Az út, hosszú volt a vállán, nem éreztem jól magam, de mintha nem tudtam volna leszállni, vagy ellenkezni. Szerintem akkor zsibbadt el a kezem ... Folytatom na. Vitt vitt, átmentünk mi mindenen. Azaz ö ment. Én a vállán voltam. Szóval én a válláról csekkoltam mindent út közben. Igen olyan hosszú volt, és igen tudom ezt már egyszer elmondtam, de szerintem ebben az álomban elpusztultak agysejtjeim 87 %-a. Egyszer lerakott, és pont úgy, hogy a következö pillanatban egy széken találtam magam, és pont már oda volt rögzítve a kezem, és én pont ugyan úgy féltem, mint most amikor belegondolok. Én azt hittem komolyan megkínoznak az ÉN álomban. És kiderült valami meglepi buli volt, és én azt hittem, hogy nekem, de kiderült, hogy nem. Hanem annak aki meg akart kínozni. Tudom. Tényleg. Nincs. Sok. Agysejtem. Szóval a vallatóteremben ahol voltam, egy nagy buli tört ki, ahol szó szerint mindenkit megtaláltál. Mindenkit, és ezt ezzel bizonyítom: ahogy próbáltam kifelé menekülni a tömegböl, egy öregasszony megfogta a kezem, és azt mondta nekem: Végül is meg is utálhatnád, és nem képzelödnél róla többet. Én meg csak néztem mint borjú az új kapura. Akkor nem jöttem rá, de most ugrott be hogy ... Pillanat.
   Igazam van. A harmadik álomban, az anyám ... a banyám ... a ... nem is tudom mim ezt mondta a testvéremnek akit Jonathannek hívtak. És a családban mindenki gyogyós volt. Most jött az én sorom ... Szóval én ez után megint megpróbáltam kijutni a tömegböl, amikor mi állt velem szembe? Egy nagyon nagyon szépen SZÜRKE NEMTELEN EMBER! Mi ez, valami nosztalgia álom? Mi a sz ... Na. Az ember állt. És állt. Képzeld, két óra elteltét éreztem, és még mindig állt. Az alatt a két óra alatt elment mindenki, és azt vettem észre, hogy én is ugyan úgy bámulom ezt az ürlényt, mint az engem. Szóval abbahagytam az UFO csekkolását, és tovább mentem. Amikor a szobából kiértem egy MEZÖT találtam aminek ugyan ki feküdt haldokolva a közepén? Csak nem? A névtelen, és egyetlen testvérem! És én odamentem hozzá és most is beszélt: Nem tudom ki ez az Anna, de neked egy valódi testvéred van: David.
   És abban a pillanatban meghalt. Én megértöen bólogattam, hogy vettem, vágom. És most jövök rá, hogy ez is a harmadik álomból van. Mire jó, ha minden este elolvasod az eddigi álmaidat?
   Utána felálltam, és egy város közepén találtam magam. Az Utca Túloldalán (!!!) láttam, hogy Lucky és Jonatán (!!!) verekednek. Én meg odaszóltam, hogy: Hé! Hiszen kik panaszkodtak annyit?
És vége.

Tanulság az álomból: Ezentúl nem olvasom el este az álmaimat. És szerzek egy pzsihológust. Most megyek és megreggelizem. Kakaót, paradicsomot és szezámmagos zsömlét! Most ... Basszus 10:02 van!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése