Február 4. 4:49
Úgy éreztem, mintha a 4. álmomnak a folytatása lett volna.
Névtelen testvéremmel kint az utcán ültünk. Piszkos volt a ruhánk, a 4. álomban felkapott táskák kifakultak, a hajunk jóval megnött. Ilyen részletek, öregem! Éhes volta, mint a fene, kaják után kutattunk kukákban, még parkokban elszórt szemeteket is lecsekkoltuk. Mellesleg, igen, nálunk van egy olyan park ahol csak szemét van. Egyik éjszaka a hasunk kongott az ürességtöl. Ismertünk pár másik embert, akik néha osztoztak a kajából, de csak akkor, amikor elég volt. Szóval, ezen az éjszakán az egyikük kajával ért vissza, viszont másnak nem akart belöle adni. Elkezdtünk marakodni érte, már majdnem tömeg verekedés volt. Képes voltam még a saját testvéremet is bántani, csak hogy az enyém lehessen. Amúgy mit gondoltam? A nyüzüge testalkatommal nem lenne túl sok esélyem. Szóval felkarmoltam a tesóm apámtól szerzett csúnya sebét. És még csúnyább lett. Mérgelödött rajta, mikor észrevettem, azonnal megbántam, és tesóm mérgében lökött rajtam egyet.
- Basszus! Basszus már!
- Jaj .... Figyu tesi, sajnálom nem direkt volt! Én nem akartam ...
- Nem akartad? - vágott közbe - És most végül az kit érdekel? Megtörtént nem? A te hibád, nem?
- Ez az egész? Mind?! - mérgelödtem - Hogy az utcán vagyunk és éhezünk, csak az én ötletem volt?!
- Annyira azért nem ellenkeztél!
- Azt hittem jól átgondoltad, kitaláltad, hogyan ne halljunk éhen! Azt hittem ezt tervezgetted hónapok óta! Ezt is mondtad nekem, de ahogy jobban megismertelek, rájöttem, valószínüleg csak elötte 2 nappal juthatott ez eszedbe, és én hülye hallgattam rád, és veled mentem! Most mi a szart tegyünk? Vadásszunk? Raboljunk? Mi a terved, zsenikém?
- Az a tervem, hogy hazaviszlek, és te ott leszel az elmebeteg apánkkal és a beszari anyánkkal! Én meg majd szerzek magamnak kaját itt is.
Én nem ellenkeztem, haza akartam menni. Persze nem volt túl jó, de jobb volt mint az utcán. Szóval sétáltunk, és kb 3 utcával a házunktól megálltunk.
- Jó. - szólalt meg - Akkor te azt mondod, hogy egyszer elindultunk más utakon kaját keresni, és megbeszéltünk egy találka helyet. Te elmentél, szereztél kaját, és mikor a találkára visszatértél, egy cetlit találtál amire azt írtam, hogy bocsáss meg, szörnyü testvér vagyok, ez tény, de inkább egyedül folytatom utamat. És hogy menj haza. Rendben? - kérdezte, én erre egy halványat bólintottam. A tesóm nézett rám egy ideig, majd sarkon fordult és elindult a másik irányba. Én csak néztem ahogy gyenge léptekkel megy vissza gennyszállóba ...
Beléptem a házba, anyám a nyakamba borult, apám dühösen nézett, és miután leakasztottam anyát a nyakamból, besétáltam a szobámba, és elkezdtem sírni az ágyon. Egyszer csak elgyengültem és úgy éreztem hogy elájulok. Majd késöbb felébredtem, de az már nem az álom volt, hanem az igazi ébredésem ...
Tanulság az álomból: Még mindig nem tudom. És ennél kifejezetten nem találok tanulságot. A lényeg hogy a mai nap valami mással fel kéne vidítanom magam ... Nehéz lesz. Na de futok ki a konyhába mert hihetetlenül éhes lettem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése